EGY SZENT ESKÜ.
EGY BUKOTT ANGYAL.
EGY TILTOTT SZERELEM.
A romantika nem szerepelt Nora Grey tervei között. Az iskolában egy sráchoz sem vonzódott különösebben, akármennyire is próbálta erőltetni legjobb barátnője, Vee. Aztán feltűnt Folt. Simulékony mosolyával és tekintetével, amivel mintha a lány veséjébe látna, Folt legjobb belátása ellenére is vonzza Norát.
Azonban néhány rémisztő találkozás után Nora már nem tudja, kiben bízzon. Úgy tűnik, Folt mindenhol ott van, ahol ő is, és többet tud róla, mint a legközelebbi barátai. Nora nem tudja eldönteni, hogy a fiú karjaiba kellene-e omlania vagy inkább menekülni és elrejtőzni előle. És mikor megpróbál válaszokat találni, egy olyan igazságot fedez fel, ami sokkal nyugtalanítóbb, mint amit Folt közelsége okoz. Végül egy ősi csata közepén találja magát, halhatatlanok és bukottak között és mikor arra kerül a sor, hogy ki mellé álljon, a rossz választás Nora életébe kerül.
Könyvadatok:
Fordító: Farkas Orsolya
Oldalszám: 360
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2010
Sorozat: Hush, Hush - Csitt, csitt #1
Odáig meg vissza vagyok a bukott angyalokért. Mindegy, milyen formában kapom őket: lehetnek jók vagy rosszak, békés szándékúak vagy apokalipszist szítók, imádom a róluk szóló történeteket.
Becca Fitzpatricktől korábban már olvastam a Tükörjeget, amit nagyon szerettem, ezért gondoltam, hogy a Csitt, csitt-tel sem lőhetett mellé. A könyv elolvasása után azonban elég vegyes érzéseim maradtak. Szerettem, de nem szerettem annyira, mint szerettem volna. Sokan dicsérik, nekem mégis hiányzott belőle valami plusz, amitől igazán letaglózó lett volna.
A 16 éves Nora Grey élete fenekestül felfordul, amikor az iskolában biológiaórán barátnője, Vee helyett másik padtársat kap. Új partnere, Folt igazi rosszfiúnak tűnik: bunkó, rejtélyes, és legfőképpen veszélyes. Tele van titkokkal, és borzalmas módon mindent tud Noráról. A lány az ösztönei ellenére vonzódni kezd hozzá, nem tudván, kicsoda a fiú valójában.
Eközben furcsa látomások gyötrik: elgázol valakit, lezuhan a hullámvasútról, mindenhová követik, és Folt hangját hallja a fejében. Ráadásul egy símaszkos fickó is az életére tör. Úgy érzi, kezd megbolondulni, de nem is sejti, milyen hátborzongató a valóság - és akit gonosznak hisz, talán nem is az igazi ellenség.
A történettel nem volt gondom. Egy bukott angyal és egy halandó lány tiltott szerelme, és persze a rosszakarók, akik igyekeznek eltenni láb alól Norát. Tetszett a történetvezetés, az információk lassú csöpögtetése, és a megtévesztés, hogy nem voltam benne biztos, ki szövi a háttérből a szálakat.
Maga az angyalábrázolás is rendben volt. A bukottak szárnyát levágják, a testük nem képes többé semmit sem érezni, míg a lelkük annál inkább. Minden évben két hétre, a Chesvan ideje alatt megszállhatják egy ember testét, amit kedvük szerint irányíthatnak. De ha véget ér az ünnep, újra visszakerülnek saját testük börtönébe.
A karakterekkel viszont akadt egy kis problémám. Folton kívül egyik szereplőnél sem éreztem úgy, hogy közel került volna hozzám. Nora nem rossz főhősnő, de nekem túl átlagos volt. Nem gyenge, de nem is túl erős, és könnyen befolyásolható. Egészen a végéig közömbös maradt számomra, egyedül a végén volt egy vakmerő húzása, amitől szimpatikusabbá vált egy kicsit. A Folttal közös jeleneteiket viszont szerettem, és a romantika is jól el lett találva. Nem volt túl csöpögős, ugyanakkor megvolt közöttük az a bizonyos szikra.
Nora legjobb barátnőjétől, Vee-től egyenesen falra másztam. Egész idő alatt idegesített. Ő pont az ellentéte Norának: vakmerő, de rettentően felelőtlen. Örültem volna, ha egy az egyben kimarad a történetből.
Az egyetlen szereplő, akinek nem kellett megküzdenie a kegyeimért, az Folt. Róla már a prológusban kiderül, kicsoda, de nem ismerjük igazán, nem tudjuk, mi mozgatja. Tetszett, hogy az írónő nem nyomott róla minden információt az arcunkba, csak lassan ismerhettük meg, ezáltal végig érdekes és izgalmas karakter maradt. Könnyen együtt tudtam érezni vele, hogy miért akar annyira ember lenni, és a szívembe is sikerült belopnia magát.
Összességében véve tetszett a könyv, egyedül a karakterek miatt nem tudom megadni neki a maximális pontszámot. De nem adom fel a sorozatot, hiszen ez Becca Fitzpatrick első könyve, és a Tükörjeget olvasva látszik, hogy sokat fejlődött. Remélem, előbb-utóbb sikerül megkedvelnem Norát, és nyolcnál több csillagot adhatok a többi kötetre.
Pontszám: 10/8
Nézőpont: E/1, múlt idő, Nora szemszögéből
Kedvenc karakter: Folt
Kiknek ajánlom: angyalimádóknak mindenképp
Idézetek a könyvből
"- A múltad nem rémítene meg - mondtam, bekapcsolva a biztonsági övet az ölemben. - Azt hiszem, sokkal inkább elborzadnék, mint bármitől."
"Semmi rossz nem volt a tűzben... amíg az ember nem kerül hozzá túl közel."
"Mikor kicsi voltam, Dorothea keresztfia, Lionel, összetört egy poharat. Minden üvegszilánkot felsöpört, egyet kivéve, és bátorított, hogy nyaljam meg. Elképzeltem, hogy beleesni Foltba kicsit olyan lenne, mint megnyalni azt az üvegszilánkot. Tudtam, hogy hülyeség. Tudtam, hogy megvágom magam."
"- Megharaptál?
- Neked minden csak vicc? - kérdeztem.
Folt megint megérintette az ajkát a nyelvével.
- Nem minden.
- Mi nem?
- Te."
"Az emberek változnak, de a múlt nem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése