2017. november 11., szombat

Sara Raasch: Snow Like Ashes - Hó, mint hamu


Megtört ​szívű lány
Ádáz harcos
Leendő hős
Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán?
Tizenhat éve annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.
Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.
Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány.



Könyvadatok:
Fordító: Bozai Ágota
Oldalszám: 496
Kiadó: Twister Media
Kiadás éve: 2015
Sorozat: Snow Like Ashes - Hó, mint hamu #1



Sara Raasch nagy népszerűségnek örvendő regénye megjelenése óta a várólistámon trónolt. Alig vártam, hogy végre elolvashassam, és tavaly el is határoztam, hogy belevágok, mégsem lett belőle semmi. Idén ezért mindenképpen sort akartam keríteni rá, de csak év vége felé, mivel ez egy vérbeli téli könyv, így gondoltam, megadom a módját, és a hideg idő beköszöntével veszem elő. Mint kiderült, jobb alkalmat nem is választhattam volna, hiszen a nemrég kiadott folytatásra szerencsére nem kell várakoznom - ezek után mondjuk nem is tudnék.

A második kötet borítója


A történet szerint Primoriában járunk, ahol összesen nyolc ország található: négy Évszak-, és négy Ritmus-királyság. Az utóbbiak viszonylag átlagos birodalmak, míg az Évszak-királyságokban - mint a nevük is mutatja - az adott évszaknak megfelelő időjárás uralkodik. Tizenhat évvel ezelőtt Tavaszföld gonosz ura, Angra leigázta Télországot, és kettétörte Hannah királynő mágiaszterét, melyben a birodalom varázsereje lakozott. A túlélőket rabszolgasorba taszította, mindössze huszonöt embernek sikerült elmenekülnie - mára csupán nyolcan maradtak a fiatal királlyal, Matherrel együtt. A maroknyi csapat mindent megtesz, hogy megtalálja a medaliont, és visszaszerezze a mágiát, ám ez nem könnyű feladat, mert Angra folyamatosan mozgásban tartja mindkét felét. Amikor a téliek tudomására jut, hol őrzik éppen a mágiaszter egyik darabját, Meira, a bátor katonalány vállalkozik rá, hogy elmegy érte. Küldetése sikerrel jár, de az ellenség a nyomukra bukkan, így kénytelenek menekülni ideiglenes szállásukról. Az egyik Ritmus-királysághoz, Cordellhez fordulnak, melynek uralkodója kizárólag úgy hajlandó segíteni, ha Meirát feleségül adják a fiához, Theron herceghez. A lánynak nincs más választása, bele kell mennie a házasságba, ha meg akarja menteni országát, melyre csak álmaiból emlékszik, ám Angra nem nyugszik, míg minden birodalmat be nem kebelez.

Egyetlen negatívumot sem tudok mondani erre a könyvre. Tipikusan az az eset, amikor a külső és a belső tökéletes összhangban van egymással. A borító ötletes és egyedi, szinte már eszményi a Meira által használt fegyverbe, vagyis a csakramba zárt tájkép. Ahányszor becsuktam, mindig megsimogattam, egyszerűen nem voltam képes betelni vele, annyira gyönyörű. Az írónő stílusába is hamar beleszerettem. Nem fogalmaz meg világmegváltó gondolatokat, mégis magával ragadó az írásmódja. Nagyon szépen felvázolja az alapszituációt, hogy mi történt régen, és hová tartunk most, emiatt kicsit lassan indul be a történet, de amint túljutunk ezen, szabályosan berobban a cselekmény, és megállíthatatlanul pörögnek az események. Annyi minden történik benne, hogy oda-vissza kapkodtam a fejem, és lélegzetvisszafojtva faltam az oldalakat. Szinte filmszerűen peregtek le az agyamban az események, élesen láttam magam előtt minden mozzanatot és levegővételt. Akcióból és csatajelenetből nincs hiány, valamint jó nagy adag politikát és taktikázást is kapunk hozzá, ármánykodással fűszerezve. Volt ugyan néhány kiszámíthatóbb lépés, a két főbb csavar nem ért váratlanul, mert az egyikre voltak utalások, a másikban pedig végig biztos voltam, de ez nem von le semmit az értékéből. Sara Raasch hihetetlen odaadással, lenyűgöző aprólékossággal alkotta meg ezt a csodálatos világot, amivel csupán egyetlen hatalmas problémám volt: hogy a valóságban nem létezik. Szívesen teleportáltam volna a regénybe, hogy odaköltözhessek a téliekhez, és velük együtt harcoljak a hazájukért.


A karakterek mind egy szálig árnyaltak és precízen kidolgozottak. Meira egy igazán kemény főhősnő, nem nyafog, megállíthatatlanul tör előre. Ádáz harcos, akit hajt a bosszúvágy és a tenni akarás, mindenáron bizonyítani szeretné, hogy ő is hasznos tagja a csapatnak. Keresi a helyét, és amikor számára előnytelen helyzetbe kényszerítik, akkor is azon töri a fejét, hogyan tudna segíteni a népének. Megteszi, amit tennie kell, akármilyen nehéz, és imádtam ezért, még ha le is rágtam miatta mind a húsz körmömet. A szerelmi háromszög itt nem zavart annyira (hiába rühellem őket), mivel elég halovány, és csak nyomokban tartalmaz romantikát. A legnagyobb bajom az volt vele, hogy nem szakadhatok ketté. Kezdetben Mather felé húzott a szívem, majd amikor Theron feltűnt a színen, azt is elfelejtettem, hogy ő a világon van. Állandóan ingadoztam közöttük, mindig azt szerettem jobban, aki épp az adott oldalon szerepelt. A végére talán Theron felé billent inkább a mérleg nyelve, bár már előre félek, mi lesz ebből később, melyik ujjamat kell majd leharapnom.

Röviden összefoglalva imádtam a Hó, mint hamut. Új kedvencet avattam, nem kérdés. Élveztem a Primoriában töltött idő minden másodpercét, a mesés tájakon és fővárosokban való barangolást, az izgalmas összecsapásokat, valamint a varázslatot, ami minden egyes oldalt átitatott. Nagyon várom, hogy újra visszatérhessek ebbe a lélegzetelállító világba.


Pontszám: 10/10


Nézőpont: E/1, jelen idő, Meira szemszögéből
Kedvenc karakter: Meira, Theron
Kiknek ajánlom: akik egy lehengerlő high fantasyt olvasnának, és nem vetik meg a telet



Idézetek a könyvből

"A félelem olyan mag, amit ha egyszer elültetnek, megállíthatatlanul elburjánzik."

"Ragaszkodunk múltunk egy részéhez akkor is, ha az egyben felidézi a fájdalmat, hogy az a múlt, amire vágyódón emlékezünk, nem tér vissza soha már. Az a fájdalom kevésbé szörnyű, mint a felejtés fájdalma."

"- Új életedben is mindig lesznek ők, Meira. Ők hoznak döntéseket, ők alakítják a jövődet. Az a titok, hogy megtaláld a módját, hogy úgy is, mindannak ellenére is, önmagad maradj."

"- A legnagyobb hóvihar is egyetlen hópehellyel kezdődik."

"- Van úgy, hogy a hazugság erősebb, mint az igazság."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése