Óva intettek Tristan Cole-tól. Azt mondták, kegyetlen, jéghideg, durva. Elítélték a múltja miatt. Ha csak ránéztek, egy szörnyeteget láttak, akinek bűnhődnie kell. Én tehetetlennek és dühösnek láttam, mert bennem is hasonló erők dolgoztak. Üresek voltunk. A múlt sebei a földre húztak minket, pedig mi lebegni szerettünk volna. Ő mennydörgés volt, én villámfény – soha nem volt még ilyen tökéletes vihar. Tristan csókja haragos volt, és szomorú. Bocsánatkérő és gyötrelmes. Nyers és valódi. Mint az enyém.
Lizzie és Tristan torokszorító szerelmi története éppúgy szól veszteségről és újrakezdésről, mint a bennünk rejlő démonok legyőzéséről. Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!
Könyvadatok:
Fordító: H. Prikler Renáta
Oldalszám: 390
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2016
Sorozat: Elements - Az vagy nekem #1
"Ő és én együtt… Képtelenség volt még elképzelni is. Mindketten instabilak, sérültek voltunk, nem szólt mellettünk semmi sem. Ő volt a mennydörgés, én a villám, és már csak pillanatok választottak el bennünket attól, hogy kitörjön a tökéletes vihar."
Emlékszem, mekkora szenzáció volt, amikor kiderült, hogy itthon is kiadják Brittainy C. Cherry könyvét. Felrobbant az internet, mindenki erről beszélt, én meg csak pislogtam bambán, hogy ki ez a nő, és miért vannak úgy oda a könyvmolyok. Akkor csupán vetettem rá egy pillantást, nyugtáztam magamban, hogy romantikus, és szinte rögtön búcsút mondtam neki. Szentül meg voltam róla győződve, hogy ez a regény nem nekem való, de aztán, ahogy telt-múlt az idő, és sorra jelentek meg a sorozat további részei, valami megmozdult bennem. A rengeteg pozitív kritikát látva elkezdett érdekelni az első kötet, és elhatároztam, hogy idén sorra is kerítem - most pedig fogom a fejem, amiért nem olvastam el már hamarabb.
Az Elements sorozat
Elizabeth Baley egy évvel ezelőtt egy tragikus autóbalesetben elvesztette a férjét. Kislányával, az öt éves Emmával azóta kicsapongó életmódot folytató édesanyjánál laknak, de Liz úgy érzi, ideje hazaköltözniük, és szembenézniük a múlttal. A városban mindenki örül a visszatérésüknek, kivéve egy valakit: az új szomszédot. Tristan Cole-t sokan agresszív vadembernek tartják, akinek már a külseje is bizalmatlanságot ébreszt az emberekben, Liz mégsem képes távol maradni tőle. Mindenáron tudni akarja, mi történt vele, miért vált belőle - látszólag - dühöngő őrült, hiába löki el magától újra és újra Tristan. Egy idő után azonban kiderül, hogy ő is ugyanúgy romokban hever legbelül, mint Liz, és a fájdalom lassan egymás karjába űzi őket. Kezdetben csak elhunyt szeretteik emlékét próbálják életben tartani, de később egyre jobban elmélyülnek az érzéseik, és egymásba szeretnek. Ám az átélt szörnyűségeket sosem fogják tudni teljesen maguk mögött hagyni, és a múlt démonai mindig üldözni fogják mindkettőjüket.
Ez a könyv egy igazi csoda. Fájdalmasan gyönyörű történet két összetört szívű emberről, akik egy borzalmas tragédia után egymásban találják meg a vigaszt. Érzelmes, torokszorító, megérinti az olvasó lelkét, és nem ereszti el az utolsó betűig. Brittainy C. Cherry igazi varázsló, hihetetlen módon zsonglőrködik az érzésekkel, mindig a pillanatnak megfelelő reakciót váltotta ki belőlem. Lenyűgözően bánik a szavakkal, teljesen hitelesen adja vissza a karakterei szenvedését és küzdelmét. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ez a kötet ekkora hatást fog gyakorolni rám, de még napokkal az elolvasása után is magammal cipelem a súlyát. Lenyúlt a lelkem legmélyére, szilánkokra tiporta a szívemet, és arra késztetett, hogy átéljek minden gyötrelmes pillanatot. Néha kicsúszott a lábam alól a talaj, és lélegezni is elfelejtettem közben, annyira maga alá temettek az események. Egyszerűen el sem bírom képzelni, hogyan lehet feldolgozni egy ilyen rettenetes szörnyűséget, miközben azért küzdesz, hogy ne fulladj meg, és valamennyire engedjen az egész bensődet összefacsaró gyász. Hogy egy nap majd könnyebb legyen leviselni a történteket, de soha ne felejts el emlékezni a szeretteidre. Zseniális, ahogy az írónő képes mindezt elénk tárni, és betekintést enged hasonló traumán átesett emberek fejébe. Emellett határtalan szeretettel és melegséggel tölti meg a lapokat, valamint egy kis humort is csempész a sorok közé, ezáltal válik igazán szívmelengetővé. Eszeveszett módon szurkoltam Lizzie-nek és Tristannek, hogy megtalálják végre egymás mellett a békét, és ismét életet leheljenek a másikba. Arra a váratlan csavarra a végén viszont egyáltalán nem számítottam. A legvadabb álmaimban sem. Nem gondoltam, hogy lehet ennyire kegyetlennek és gonosznak lenni. De igen. Lehet.
A karakterek olyan elevenek, hogy folyton azt vártam, mikor jelennek meg előttem a valóságban. Összetettek, intenzívek, vibrál bennük az élet, akármennyire megtörtek is. Liz annak ellenére, hogy darabokban hever a lelke, meglepően erős maradt. Nem hullott szét végleg, nem adta fel, pedig ő már gyerekkorában is átélte a gyász fájdalmát, amikor meghalt az édesapja. Sokkal jobban viselte, mint az anyja, aki ezután csak élt bele a világba, és megállás nélkül hajszolta a férfiakat, újabbnál újabbakat cipelve haza. Tiszteltem a kitartásáért, az akaratáért, hogy igenis küzd a sötétség ellen, hiszen van egy kislánya, akivel törődnie kell. Tristan már jóval nehezebb eset. Ő nem csak a feleségét, hanem a kisfiát is elveszítette, amibe teljesen belerokkant. Nagyon sokáig saját magát hibáztatja, amiért nem volt ott mellettük azon a végzetes napon, mivel épp akkor utazott el egy üzleti tárgyalásra. Elmar maga mellől mindenkit, mert úgy érzi, nem méltó a szeretetre, holott pont az ellenkezője igaz. Ezért fordul ki magából, elhanyagolja magát, nem törődik senkivel és semmivel a kutyáját kivéve. A visszaemlékezési voltak számomra érzelmileg a legmegterhelőbbek, azoknál a részeknél azt hittem, megszakad a szívem, és nem is forr össze soha többé. Döbbenetes és lehengerlő volt végigasszisztálni kettejük egymásra találását, hogy hogyan keltik életre megint a másikat, és a két sérült félből hogyan lesz egész. Emma egy elmondhatatlanul bájos, tündéri és cserfes kislány, akit nagyon-nagyon megszerettem. Totálisan levett a lábamról, legszívesebben jól megölelgettem és megpuszilgattam volna. Imádtam a zombimániáját, és azt, ahogy elnevezte Madárnak Tristant. Feye-t, Liz legjobb barátnőjét nagyon bírtam. Igazi szabad szellem, "ami a szívén, az a száján" típus, szókimondó, tündököl, akár égen a csillag. Nekem ő volt a fénypontja a regénynek, jelentősen feldobta a kedvemet, ha megjelent a színen, és nem egyszer hangosan felnevettem a beszólásain és a tettein. Tanner a legnagyobb kérdőjel mindvégig, róla nem szeretnék túl sokat elárulni. Legyen elég annyi, hogy nem kevés szerepe volt a dolgok alakulásában, és egy vérbeli rohadék, akit halálosan utáltam.
Mindent egybevetve a Lebegés egy olyan könyv, amit ha valaki egyszer a kezébe vesz, soha többé nem felejti el. Csodaszép történet szerelemről, fájdalomról, veszteségről és újrakezdésről, amit bárkinek szívesen ajánlok, aki nem riad vissza a komolyabb témáktól. Ezek után bátran veszem a kezembe a sorozat többi kötetét.
Pontszám: 10/10
Nézőpont: E/1, múlt idő, váltott szemszög - Liz és Tristan
Kedvenc karakter: Emma
Kiknek ajánlom: a new adult műfaj szerelmeseinek
Idézetek a könyvből
"- Nem kell örökké jól lenned. Semmi baj sincs azzal, ha valaki rosszul érzi magát, mert fájdalma van. És az sem baj, ha elveszettnek érzed magad, mintha sötétben tapogatóznál, és tudod, miért? Mert a rossz napok miatt lesznek a jobbak még jobbak."
"Ismered azt a helyet a rémálmok és az álmok között? Ahol sohasem jön el a holnap, és a tegnap fájdalma teljesen megszűnik? Ahol a szíved egyszerre dobban a szívemmel? Ahol nem számít az idő, és a légzés sem teher? Ahol nem létezik más, csak a könnyű lebegés?
Ott szeretnék élni. Veled."
"- Értem én… Hogyne érteném, hogy jó érzés boldognak, szerelmesnek lenni. - Az egész teste beleremegett, ahogy szabad folyást engedett a könnyeinek, amelyek gyorsabban jöttek, mint ahogy lélegezni tudott. - De amikor kirántják az ember alól a bűvös szőnyeget, az magával viszi az összes jót és a boldogságot. És mi történik a szerencsétlen szívvel? Összetörik. És ez megbocsáthatatlan. Millió darabra hullik, és mit okoz ezzel? Bénaságot. Az ember csak nézi, nézi a letöredező darabkákat, üres tekintettel, mert nem érti, hová lett a szabad akarat, a józan ész, ami addig jellemezte. Mindent, de mindent föladott ezért a badarságért, amit szerelemnek hívnak, és amikor megfosztják tőle, egyszerűen megsemmisül."
"- Ahhoz, hogy az ember erősnek érezhesse magát, előbb meg kell tapasztalnia a gyengeséget."
"- Ne forduljon el Liztől olyasvalamiért, amihez neki az égadta világon semmi köze nincsen. Ne mondjon le a boldogság esélyéről egy szerencsétlen baleset miatt. Mert végső soron kiderült, hogy nem a tarokk-kártya, a kristály és a gyógynövény a lényeg. A varázslat nem bennük rejlik, hanem a pillanatokban. Az apró érintésekben, a gyengéd mosolyokban, a közös nevetésekben. Drága fiam, a varázslat nem más, mint maga a szerelem."
Ha megtetszett a könyv, IDE kattintva megrendelheted!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése